Reflux és a Hiátus "Hermina"

Nem nagyon nézem már ezt a "blogot". Úristen. Már több mint 4 éve volt.

Szóval így utólag, meg mindent összevetve nekem bejött a műtét. Nincsenek tüneteim, már sörözöm ;) és szinte elfelejtettem az egészet. (leiskopogomgyorsan)

Azt azért vegyétek figyelembe, hogy a műtét nem biztos hogy végleges. (sőt, biztos nem az) és előbb utóbb újra előjöhet. De ha megéri - márpedig nekem megérte - akkor jó pár év teljes tünetmentesség a lábadozás után garantált. Ha szerencséje van az embernek akár örökre.

Persze azért nem "zabálok", sokat sportolok és valamennyire odafigyelek - már rutinból, ha már így alakult.

Egyébként bizonyos tűréshatáron belül, lehet hogy a sok sporttal, odafigyeléssel, megúszható lett volna a műtét - nekem is. Szóval a "kés" egy jó végső megoldás lehet, de utána azért oda kell figyelni, éveken át, akár véglegesen. Nem hízhat el az ember, kerülni kell az esti degeszretöméseket, mozogni kell, a napi túlfűszeres, túlzsíros sem ideális, a szénsavas dolgok sem egyszerűek (sajnos én sörös vagyok, nekem edzeni kellett, hogy gond nélkül lemenjen a korsó, és nem is ajánlott+++). Persze megfelelő körültekintéssel, beugorhat az ember a barátokkal egy vindaloo-ra az indiaiba, legurulhat a sör is, de ezek azért kockázatosak lehetnek, maradnak a műtét után is.

Szóval, ha máshogy nem megy, a gyógyszer működik csak, és még azzal is szar, akkor hajrá a műtő. De ha van még esély változtatni az életvitelen, étkezési szokásokon, stresszen... Akkor érdemes azzal futni pár kört először.

Ha olyan fizikai problémából adódik a reflux, mint a sérv, vagy más fizikai rendellenességből, ami életvitellel nem javítható (nem, a lustaság miatti túlsúly nem ez a kategória), akkor mindenképp a műtő a jó megoldás (ha más akadálya nincs a dolognak), szemben a folyamatos gyógyszer vagy más terápiákkal.

UPDATE: Műtét után több mint három héttel szerencsére egyre könnyebben nyelek. A műtéti hegek szinte alig látszódnak. Alvás megy.

Egyébként érdekes volt, hogy a gasztrós doktor sem és a háziorvos sem "hallott a műtéti megoldásról", vagy javasolta azt. Ez mondjuk a háziorvosnak bocsánatos bűn, de egy szakorvosnál ebben az esetben több mint érdekes. Mikor kiderült a sérves dolog is rákérdeztem, de tartotta magát ahhoz hogy nem kell ide semmilyen műtét, és az "élethosszi" gyógyszeres kezelés a megoldás. Nem gyanúsítgatnék senkit, de a felírt gyógyszer egyébként OEP támogatásból egy ideje kiesett, szabad és teljes árú készítmény, ami kb. a tízszerese árban, a helyettesítő készítménynek. (Az is megérne egy misét, hogy a gyógyszertámogatás kontra orvoslátogató lobbi milyen hatásfokkal működik a beteg szempontjából, de erről gondolom vannak olvasnivalók itt ott...) Persze elvileg a legjobb orvosságot kaptam - csak győzzem fizetni, vagy kapjak mást a gyógyszerész ajánlására (valószínű, hogy ő kevésbé érdekelt abban,, hogy az olcsóbb készítményt adja el) amit meg az orvos szól le...

Egyébként találtam egy nagyon hasznos oldalt a refluxról, ahol a kezelési protokollt írják le:

Reflux Protokoll

Érdekes megnézni a műtéti indikáció részt... Mióta betegként van közöm a dologhoz, több emberrel találkoztam, akiknek a gyógyszeres kezelés mellett sem lett könnyebb sokkal az életük, köztük olyanok akiknek látható(!) rekeszsérvük volt, mégsem hallottak, vagy javasolták számukra a műtétet!

Egyébként a már megszűnő Telki Kórházban volt beárazott műtéti beavatkozás un. "reflux műtét" - nem volt nehéz rátalálni, mint ahogy külföldi oldalakat is átolvasni a neten a témában. Szóval így kerestem én is orvost, szerencsére találtam - sőt igazából nem is egyet.

Jelentés: Így több mint 2 héttel a műtét után minden rendben. A kajálás (nyelés) azért nem 100-as még, de még amúgyis min 2 hónap diéta.

...

Valahol ott hagytam abba, hogy időpontom volt a gasztroenterológiára... Az első vizsgálat meg is volt, a doktornő a háziorvos gyanújának megfelelően diagnosztizálta a reflux-betegséget, felírt gyógyszert és berendelt egy gasztroszkópiára (gyomortükrözés) újabb pár hétre rá. Kérdéseimre sok választ nem kaptam - úgyis visszajövök, meg ez van... Lehet hogy az orvosok túlterheltek, de gondolom ilyenkor azért lehetne 1 percnél többet is egy betegre szánni - pláne ha közlik vele, valószínűleg valami baja van.

A vizsgálatig a gyógyszernek nagy hatása nem volt, a dolog újfent rosszabbodott kissé. A megjelölt napon hősiesen megjelentem újfent a rendelőben - remélve, hogy nem lesz a dolog olyan kellemetlen mint mondják. Aztán revideáltam az álláspontomat és de. - pont olyan szar mint mondják. Lehet hogy nem tart sokáig - 10 perc az egész, de az a tíz perc igen kellemetlen. Az ember arra gondol, hogy egy kis optika, egy kis világítás meg egy kis flexi cső manapság belefér egy hajszálvékony valamibe, de ez egy fél colos slag jellegű cső! Az elején nyeljek - mikor alig megy le az ember torkán, aztán meg ne nyeljek, mikor belelóg a gyomromba... Mindegy, viszonylag hamar túl van rajta az ember, szóval félősöknek is kibírható.

A vizsgálat egyértelműen un. GERD-et, reflux-betegséget rekeszsérvvel együtt állapított meg, plusz nyelőcsőfekélyt. Nem hangzott jól.

A vizsgálat után doktornő arról tájékoztatott címszavakban, hogy:

1. A reflux életem végéig megmarad
2. Szedjem a gyógyszert tovább - annak ellenére, hogy hatástalannak tűnt.
3. A rekeszizomsérvvel nincs teendő, csak akkor műtik ha kizáródik, vagy a mérete túl nagy (Mihez képest?!?)

Mintát is vettek - helicobacterre. Annak eredményéről pár hét múlva ha visszajövök tájékoztatnak. A doktornő nem volt túl informatív - persze lehet hogy ez amúgyis rutin, meg minek kérdezget ez a k. (kedves, vagy egyéb behelyettesíthető) beteg. Mindenesetre éreztette velem, hogy nincs egyéb lehetőség, ne is kérdezgessem. a gyógyszeren kívül más megoldás nincs.

Elébe vágva a dolgoknak, megírom, hogy megvolt a műtét. A megadott időben jelentkeztem az intézmény emeletén, megkaptam a szobám, aztán egy másik szobát, ami azért jobb volt mint az előtte lévő...mindezt azért, mert hülyén vette volna ki magát, ha össze kell fektetni valakivel, aki azért jött mert a mellméretével volt elégedetlen. Ez adott némi vicces kockázatot a dolognak, mivel a betegek összekeveredése esetén - és már volt ilyen a világtörténelemben - műtött gyomor helyett, jobb mellekkel jöhettem volna haza, és ez heteroszexuális férfi lévén nem vált volna az előnyömre. :)

Lényeg, hogy kisebb nehézségek árán, sikeresen átestem a reflux műtéten. Kissé tovább tartott, mint tervezték, pár anatómiai nehézség miatt majdnem felvágtak, de szerencsére maradtak a laparoszkópos megoldásnál. Ébredni nem volt egy élmény, meg az első este, másnap sem volt a legfényesebb a dolog, de azért javulgat minden. Elvben ez egy kevéssé invazív beavatkozás, hamar felállhat belőle az ember, szóval lábadozom hősiesen. Az elején a szédülés, hányinger volt a legnehezebb, ami az altatás velejárója, később az első kortyok, majd falatok után a büfögéssel kapcsolatos elvben lehetetlen feladatok. A doki jelezte, hogy hányni, büfögni esélytelen leszek egy ideig. Levegőt lehetőleg ne nyeljek... Basszus, sosem gondoltam volna, hogy az ember ennyi levegőt nyel. Így három nap elteltével is kínszenvedve küldök le bármit úgy, hogy ne maradjon levegő a falatban. Persze minden pépesen...

A laparoszkópos műtét egyébként egy piszkosul jó dolog. Emlékszem a gyermekkori vakbélműtétemre, milyen volt felülni, meg kelni, pedig igen ifjú és lendületes voltam akkor, most meg már messze nem annyira, de maga a seb(ek), alig-alig érződnek. Másnap viszonylag könnyen ment a felkelés, most meg már ez a része szinte nem zavar.

A műtét egyébként siker. A másnapi nyeletéses vizsgálaton a reflux nem volt kimutatható. (Van némi fel nem használt "Rabeman"-om nem kell valakinek?) A vizsgálat egyébként így másnap nem volt egy élmény, pedig székben toltak oda-vissza, a gépben meg csak kapaszkodni kellett... De azt a borzalmas kontrasztanyagot lenyelni...pedig bírom a medvecukrot...hát az igen hányingert keltő. A vizsgálat után viszont kivették a műtéten bennem hagyott elvezetést (dunsztom sincs mi a neve, az egyik sebből ment egy tasakba...) és elkezdhettem inni - ami viszont igen kellenes volt, a maradék dolgok dacára. A kórházi tea márpedig nem rossz.

Valamikor tavaly decemberben kezdődött a dolog, legalábbis azon kívül, hogy az embernek előfordul hogy sok a sava - kapjál be némi szódabikarbónát -, vagy időnkét érez némi mellkasi fájdalmat. Nálam ez utóbbival indult, egy elég húzós lapockatáji görccsel, ami úgy másfél napig kínzott. Majd elmúlt ugyan, de maradt utána némi rossz érzés. Nem mondom, hogy nem lehetett élni vele, vagy gátolt a munkában, családozásban, de ott volt folyamatosan.

Aztán némileg romlott a helyzet. Kicsit jobban fájt. Éjszaka meg "valami" marta a torkom, így a párom unszolására elmentem a háziorvoshoz, aki pár szó után felemlegette a refluxot,  és felírt egy protonpumpagátlót - a fiam mondta is , hogy milyen jó neve van, majdnem olyan mint a protontorpedó, vagy az ionágyú -, de sajnos nem voltam beljebb vele. Mi a jófene az a reflux és miért, meg honnan lett nekem?!?

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy világ életemben utáltam a gyógyszereket, és lehetőség szerint kerültem mint a tüzet. Fejfájás, bármi más esetén inkább szenvedtem , mint bevettem volna valamit. Szóval lehet, hogy ellenplacebó alapon, de az első gyógyszer annyira nem vált be. Persze kaptam beutalót a gasztroenterológiára is. 30 nap, és még szerencsés vagyok, hogy ilyen gyorsan bejutottam.

Közben persze googli a tünetekre, a refluxra meg mindenre - mivel manapság az ember igyekszik felkészülten menni orvoshoz...