Nem nagyon nézem már ezt a "blogot". Úristen. Már több mint 4 éve volt.

Szóval így utólag, meg mindent összevetve nekem bejött a műtét. Nincsenek tüneteim, már sörözöm ;) és szinte elfelejtettem az egészet. (leiskopogomgyorsan)

Azt azért vegyétek figyelembe, hogy a műtét nem biztos hogy végleges. (sőt, biztos nem az) és előbb utóbb újra előjöhet. De ha megéri - márpedig nekem megérte - akkor jó pár év teljes tünetmentesség a lábadozás után garantált. Ha szerencséje van az embernek akár örökre.

Persze azért nem "zabálok", sokat sportolok és valamennyire odafigyelek - már rutinból, ha már így alakult.

Egyébként bizonyos tűréshatáron belül, lehet hogy a sok sporttal, odafigyeléssel, megúszható lett volna a műtét - nekem is. Szóval a "kés" egy jó végső megoldás lehet, de utána azért oda kell figyelni, éveken át, akár véglegesen. Nem hízhat el az ember, kerülni kell az esti degeszretöméseket, mozogni kell, a napi túlfűszeres, túlzsíros sem ideális, a szénsavas dolgok sem egyszerűek (sajnos én sörös vagyok, nekem edzeni kellett, hogy gond nélkül lemenjen a korsó, és nem is ajánlott+++). Persze megfelelő körültekintéssel, beugorhat az ember a barátokkal egy vindaloo-ra az indiaiba, legurulhat a sör is, de ezek azért kockázatosak lehetnek, maradnak a műtét után is.

Szóval, ha máshogy nem megy, a gyógyszer működik csak, és még azzal is szar, akkor hajrá a műtő. De ha van még esély változtatni az életvitelen, étkezési szokásokon, stresszen... Akkor érdemes azzal futni pár kört először.

Ha olyan fizikai problémából adódik a reflux, mint a sérv, vagy más fizikai rendellenességből, ami életvitellel nem javítható (nem, a lustaság miatti túlsúly nem ez a kategória), akkor mindenképp a műtő a jó megoldás (ha más akadálya nincs a dolognak), szemben a folyamatos gyógyszer vagy más terápiákkal.