Reflux és a Hiátus "Hermina"

Elébe vágva a dolgoknak, megírom, hogy megvolt a műtét. A megadott időben jelentkeztem az intézmény emeletén, megkaptam a szobám, aztán egy másik szobát, ami azért jobb volt mint az előtte lévő...mindezt azért, mert hülyén vette volna ki magát, ha össze kell fektetni valakivel, aki azért jött mert a mellméretével volt elégedetlen. Ez adott némi vicces kockázatot a dolognak, mivel a betegek összekeveredése esetén - és már volt ilyen a világtörténelemben - műtött gyomor helyett, jobb mellekkel jöhettem volna haza, és ez heteroszexuális férfi lévén nem vált volna az előnyömre. :)

Lényeg, hogy kisebb nehézségek árán, sikeresen átestem a reflux műtéten. Kissé tovább tartott, mint tervezték, pár anatómiai nehézség miatt majdnem felvágtak, de szerencsére maradtak a laparoszkópos megoldásnál. Ébredni nem volt egy élmény, meg az első este, másnap sem volt a legfényesebb a dolog, de azért javulgat minden. Elvben ez egy kevéssé invazív beavatkozás, hamar felállhat belőle az ember, szóval lábadozom hősiesen. Az elején a szédülés, hányinger volt a legnehezebb, ami az altatás velejárója, később az első kortyok, majd falatok után a büfögéssel kapcsolatos elvben lehetetlen feladatok. A doki jelezte, hogy hányni, büfögni esélytelen leszek egy ideig. Levegőt lehetőleg ne nyeljek... Basszus, sosem gondoltam volna, hogy az ember ennyi levegőt nyel. Így három nap elteltével is kínszenvedve küldök le bármit úgy, hogy ne maradjon levegő a falatban. Persze minden pépesen...

A laparoszkópos műtét egyébként egy piszkosul jó dolog. Emlékszem a gyermekkori vakbélműtétemre, milyen volt felülni, meg kelni, pedig igen ifjú és lendületes voltam akkor, most meg már messze nem annyira, de maga a seb(ek), alig-alig érződnek. Másnap viszonylag könnyen ment a felkelés, most meg már ez a része szinte nem zavar.

A műtét egyébként siker. A másnapi nyeletéses vizsgálaton a reflux nem volt kimutatható. (Van némi fel nem használt "Rabeman"-om nem kell valakinek?) A vizsgálat egyébként így másnap nem volt egy élmény, pedig székben toltak oda-vissza, a gépben meg csak kapaszkodni kellett... De azt a borzalmas kontrasztanyagot lenyelni...pedig bírom a medvecukrot...hát az igen hányingert keltő. A vizsgálat után viszont kivették a műtéten bennem hagyott elvezetést (dunsztom sincs mi a neve, az egyik sebből ment egy tasakba...) és elkezdhettem inni - ami viszont igen kellenes volt, a maradék dolgok dacára. A kórházi tea márpedig nem rossz.

Valamikor tavaly decemberben kezdődött a dolog, legalábbis azon kívül, hogy az embernek előfordul hogy sok a sava - kapjál be némi szódabikarbónát -, vagy időnkét érez némi mellkasi fájdalmat. Nálam ez utóbbival indult, egy elég húzós lapockatáji görccsel, ami úgy másfél napig kínzott. Majd elmúlt ugyan, de maradt utána némi rossz érzés. Nem mondom, hogy nem lehetett élni vele, vagy gátolt a munkában, családozásban, de ott volt folyamatosan.

Aztán némileg romlott a helyzet. Kicsit jobban fájt. Éjszaka meg "valami" marta a torkom, így a párom unszolására elmentem a háziorvoshoz, aki pár szó után felemlegette a refluxot,  és felírt egy protonpumpagátlót - a fiam mondta is , hogy milyen jó neve van, majdnem olyan mint a protontorpedó, vagy az ionágyú -, de sajnos nem voltam beljebb vele. Mi a jófene az a reflux és miért, meg honnan lett nekem?!?

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy világ életemben utáltam a gyógyszereket, és lehetőség szerint kerültem mint a tüzet. Fejfájás, bármi más esetén inkább szenvedtem , mint bevettem volna valamit. Szóval lehet, hogy ellenplacebó alapon, de az első gyógyszer annyira nem vált be. Persze kaptam beutalót a gasztroenterológiára is. 30 nap, és még szerencsés vagyok, hogy ilyen gyorsan bejutottam.

Közben persze googli a tünetekre, a refluxra meg mindenre - mivel manapság az ember igyekszik felkészülten menni orvoshoz...

Üdv minden érdeklődőnek, aki emberi, baráti, orvosi esetleg hasonló szenvedő alanyként ilyen olyan okból belebotlik ezen sorokba...

A blog alapvetően a saját rekeszizomsérvvel társult reflux betegségem miatti egészségügyben töltött tapasztalataimat igyekszik bemutatni. Nem célom megbántani senkit, ezért helyszín illetve személyek tekintetében mindent megváltoztatok. Ha esetleg becsúszna mégis valami összefüggés, amiből sejthetőek lennének a résztvevők, előre szólok, hogy itt minden magánvélemény. Orvosi képzettségem nincs - ami van az gúgli alapú.

Kezdetben jelzem, hogy a leírtak személyes tapasztalatot tükröznek (fognak tükrözni), több helyen sarkítva, kissé kifigurázva, mivel adott helyzetben úgy élem, illetve éltem meg a szituációkat. Például: Lehet, hogy az EKG-t végző - valószínűleg asszisztens - hölgyet zordabbnak írom mint egyébként lenne, sőt lehet hogy a világ legaranyosabb nagymamája, és ha szóltunk volna egymáshoz jóban is lennénk, de akkor is úgy tette rám a tappancsokat, majd úgy is szedte le, mintha miattam kellett volna aznap korábban kelni.

Az alábbi posztok megírására az sarkall, hogy nem találtam olyan összefoglalót, ahol elejétől a végéig követhető lett volna egy hasonló cipőben járó sorstárs küzdelme... Persze volt ilyen olyan fórum, ezer bejegyzéssel, feltett kérdés válaszokkal, videódoki üzenete, webbeteg és hasonló oldalakon az orvos tanácsa, de általában vagy a vége, vagy az eleje hiányzott a dolognak.

A bejegyzések időrendben lesznek, igyekszem kellően röviden leírni a dolgokat - lesz rá időm, mivel nemsokára megműtenek, a lábadozás közben meg lesz időm - ha lesz kedvem  - írni.

Szóval a következő néhány hétben, némi szünettel közbeiktatva próbálok hiányt pótolni...