Reflux és a Hiátus "Hermina"

Nem nagyon nézem már ezt a "blogot". Úristen. Már több mint 4 éve volt.

Szóval így utólag, meg mindent összevetve nekem bejött a műtét. Nincsenek tüneteim, már sörözöm ;) és szinte elfelejtettem az egészet. (leiskopogomgyorsan)

Azt azért vegyétek figyelembe, hogy a műtét nem biztos hogy végleges. (sőt, biztos nem az) és előbb utóbb újra előjöhet. De ha megéri - márpedig nekem megérte - akkor jó pár év teljes tünetmentesség a lábadozás után garantált. Ha szerencséje van az embernek akár örökre.

Persze azért nem "zabálok", sokat sportolok és valamennyire odafigyelek - már rutinból, ha már így alakult.

Egyébként bizonyos tűréshatáron belül, lehet hogy a sok sporttal, odafigyeléssel, megúszható lett volna a műtét - nekem is. Szóval a "kés" egy jó végső megoldás lehet, de utána azért oda kell figyelni, éveken át, akár véglegesen. Nem hízhat el az ember, kerülni kell az esti degeszretöméseket, mozogni kell, a napi túlfűszeres, túlzsíros sem ideális, a szénsavas dolgok sem egyszerűek (sajnos én sörös vagyok, nekem edzeni kellett, hogy gond nélkül lemenjen a korsó, és nem is ajánlott+++). Persze megfelelő körültekintéssel, beugorhat az ember a barátokkal egy vindaloo-ra az indiaiba, legurulhat a sör is, de ezek azért kockázatosak lehetnek, maradnak a műtét után is.

Szóval, ha máshogy nem megy, a gyógyszer működik csak, és még azzal is szar, akkor hajrá a műtő. De ha van még esély változtatni az életvitelen, étkezési szokásokon, stresszen... Akkor érdemes azzal futni pár kört először.

Ha olyan fizikai problémából adódik a reflux, mint a sérv, vagy más fizikai rendellenességből, ami életvitellel nem javítható (nem, a lustaság miatti túlsúly nem ez a kategória), akkor mindenképp a műtő a jó megoldás (ha más akadálya nincs a dolognak), szemben a folyamatos gyógyszer vagy más terápiákkal.

Kis kihagyás, meg plusz pár hét diéta után jelentkezem újra... Ebben nem kis szerepe van annak, hogy kiderült, valaki egyáltalán olvassa ezt az egészet. Szóval ha egy ember is elolvasta, már nem volt felesleges a billentyűkoptatás... :)

Egyébként lassan majd két hónap eltelt... A diéta még tart(ana), bár nem mondom, hogy a Mikulásos időszakban nem kóstoltam sütit, vagy valamelyik csemetén nem tett a számba egy kocka csokit...

Egyenlőre maradnék annál a ténynél, hogy vízszintes alvás van, nincs kellemetlen érzés és gyógyszerszedés ugye már a műtét óta. Persze ez sem tündérmese, mert azóta nem tudok - nem ismerek jobb szót rá - büfögni. Ez egy kissé aggaszt, mert ugye két lehetséges irány van, és nem tudom elképzelni a helyzetet mondjuk egy korsó sör után... Írni is akarok majd ezzel kapcsolatban a dokinak, de nem kapkodok vele. Elvileg karácsonyig kellene diétáznom, ami kevéssel több mint két hónap, de ez ad egy még nem telt el, ad kettő a kórházi lapon egyébként is három hónap szerepelt.

Szóval még türelem van... Amit viszont elrontok, az a kávé... Az elején odafigyeltem nagyon, hogy max. egy könnyű nagyon tejes bögrét (a kávéfüggőségem miatt ez volt "engedélyezve") igyak, de manapság megvan a délutáni is. Gyarló az ember...

UI: Ha valaki ír, annak szívesen válaszolok... de nem valószínű hogy kiírom a doki, illetve a kórház nevét, mivel sem felelősséget nem vállalnék az "írottakért" - nem vagyok orvos -, sem reklámozni nem akarom.