Friss topikok

  • Lopossumussa: @Tenk Angelika Endzsi: Szia! Bocs, ritkán nézem ezt a blogot... Sajnos nem tudok nagyon támpontot ... (2019.01.22. 14:01) UPDATE: Megvolt a műtét!
  • Lauka82: Szia! Lehet tőled valahol priviben kérdezni a műtétről? (2018.09.19. 09:45) OMG! Több mint 4 éve már...
  • lanczieva: Hali, hogy vagy most? A muteten gondolkozom erosen de megis tetovan... kivancsi lennek a hosszabb ... (2018.05.22. 02:45) Borotvaélen.
  • GabriellaV: @annacska87: szia! Én is ezzel a problémával küzdök. Megkérdezhetem, hogy hol és ki műtött? Nekem ... (2017.04.06. 18:28) Gasztroenterológia és ami odabent volt.
  • tyukoca: Köszönöm kedves és gyors válaszodat. Kérdezném, hogy mi az, hogy "viszonylag problémamentes"? Tehá... (2015.11.06. 08:50) Gasztro megint

Reflux és a Hiátus "Hermina"

Egyszerű próbálkozás annak az összefoglalására, hogy a reflux "betegséggel" és a kapcsolódó egészségügyi ellátásban mit össze nem szenved az ember... ...a leírtak teljesen szubjektív tapasztalatok, így ennek megfelelően kell kezelni.

Állandó oldalak

OMG! Több mint 4 éve már...

2018.07.02. 12:30 | Lopossumussa | 1 komment

Címkék: vélemény műtét indok rendben reflux igenvagynem

Nem nagyon nézem már ezt a "blogot". Úristen. Már több mint 4 éve volt.

Szóval így utólag, meg mindent összevetve nekem bejött a műtét. Nincsenek tüneteim, már sörözöm ;) és szinte elfelejtettem az egészet. (leiskopogomgyorsan)

Azt azért vegyétek figyelembe, hogy a műtét nem biztos hogy végleges. (sőt, biztos nem az) és előbb utóbb újra előjöhet. De ha megéri - márpedig nekem megérte - akkor jó pár év teljes tünetmentesség a lábadozás után garantált. Ha szerencséje van az embernek akár örökre.

Persze azért nem "zabálok", sokat sportolok és valamennyire odafigyelek - már rutinból, ha már így alakult.

Egyébként bizonyos tűréshatáron belül, lehet hogy a sok sporttal, odafigyeléssel, megúszható lett volna a műtét - nekem is. Szóval a "kés" egy végső megoldás lehet, de utána azért oda kell figyelni, éveken át, akár véglegesen. Nem hízhat el az ember, kerülni kell az esti degeszretöméseket, mozogni kell, a napi túlfűszeres, túlzsíros sem ideális, a szénsavas dolgok sem egyszerűek (sajnos én sörös vagyok, nekem edzeni kellett, hogy gond nélkül lemenjen a korsó, és nem is ajánlott+++). Persze megfelelő körültekintéssel, beugorhat az ember a barátokkal egy vindaloo-ra az indiaiba, legurulhat a sör is, de ezek azért kockázatosak lehetnek, maradnak a műtét után is.

Szóval, ha máshogy nem megy, a gyógyszer működik csak, és még azzal is szar, akkor hajrá a műtő. De ha van még esély változtatni az életvitelen, étkezési szokásokon, stresszen... Akkor érdemes azzal futni pár kört először.

Ha olyan fizikai problémából adódik a reflux, mint a sérv, vagy más fizikai rendellenességből, ami életvitellel nem javítható (nem, a lustaság miatti túlsúly nem ez a kategória), akkor mindenképp a műtő a jó megoldás (ha más akadálya nincs a dolognak), szemben a folyamatos gyógyszer vagy más terápiákkal.

 

Borotvaélen.

2014.01.24. 08:59 | Lopossumussa | 3 komment

Megint eltelt egy kis idő, de nem jutottam előbbre. Az oké, hogy a helyzet a műtét előttihez képest még nem rosszabb, de lassan ott vagyok, hogy nem is jobb. Kezd elegem lenni a fél adag rizsekből... A szénsavmentes élet nem annyira zavaró - majd nyáron, ha nem tudok fűnyírás után legurítani egy pohár sört -, meg azt is meg lehet szoknom, hogy ne zabáljam magam tele csokiszerű dolgokkal... De az, hogy bármit eszem, attól hasfájást kapok, na az azért nem egy jó irány an jövőre nézve.

Aztán itt van ez a szeles dolog is. Bármitől (fél adag üres rizs) képes lennék metánnal elhajtani egy kisebb teljesítményű verdát. Komolyan. Ha lufiba tudnám engedni, már szerződtettek volna a vidámparkba, vagy a NASA-hoz.

Ja és esténként csak iszom némi salvus vizet jobb tőle, bár lehet ez csak pszichológia. Pedig többek között ezt is el akartam kerülni, ezért döntöttem a műtét mellett.

A lendületem mint látszik kezd alábbhagyni. Az első pár hét, és a műtét utáni vízszintesen alvás által okozott eufória múlóban. Még mindig határeset, nem mondanám, hogy rosszabbul jártam, de kissé elkeskenyedett a határvonal a megérte és a nem érte meg között.

Mindegy. Itt a hó vége, megyek kontrollra és meglátjuk.

Szénsav nélkül az élet...

2014.01.02. 22:12 | Lopossumussa | Szólj hozzá!

Címkék: gondok büfi

Telik az idő. Mondanám, hogy minden rendben van, de ez azért erős túlzás lenne. Kissé eleresztettem magam már karácsony előtt - mint írtam az előző posztban - így jól meg is jártam. Rendesen puffadtam, meg a gyomrommal sem volt minden rendben, így felhívtam a dokit, amellett, hogy kellemes ünnepeket kívánjak panaszkodjak is egy kicsit. Nem örültem annak, amit mondott...


1. Panaszkodtam a büfögés hiányára, de így jártam. Nekem nem rémlik, hogy ez előkerült volna a műtét előtt, de most nagyon úgy hangzott, hogy nem fogok tudni rendesen kajálni egy arab vendéglőben, mert csúful nézne rám a szakács, ha nem böffentem el magam, márpedig az nem megy. Pont. Soha. Lehet hogy esetleg majd lesz egy kicsi...apró, de szokjak hozzá a gondolathoz: A 1,5 éves lányom legyőzne büfiversenyben.

2. Az hogy szarul van a gyomrom, pech. Majd elmúlik. Toljam tovább a diétát, meg egyébként is ő nem azt mondta, hogy karácsonykor zabálhatok, hanem hogy ehetek a menüből - ebben mondjuk igaza van, tényleg ezt mondta, én meg már lelazultam a diétáról kissé

Szóval az lett a vége, hogy karácsonyra visszaálltam a diétára, és a halászlé, bejgli, székelykáposzta háromszögben nem tudtam elveszni. Irigykedve néztem a családtagokat. Viszont a gyomrom jobb lett. Valamit valamiért.

A sörről meg majd alkalmasint átszokom a borra, meg a rövidre...

És BÚÉK!


(Sajnos a szilveszteri bulin a sör, a pezsgő és minden ami szénsavas kimaradt...mondjuk az alkohol is nagyjából...)

Minden 'gáz' le...

2013.12.15. 09:15 | Lopossumussa | Szólj hozzá!

Címkék: gáz süti rendben büfi

Kis kihagyás, meg plusz pár hét diéta után jelentkezem újra... Ebben nem kis szerepe van annak, hogy kiderült, valaki egyáltalán olvassa ezt az egészet. Szóval ha egy ember is elolvasta, már nem volt felesleges a billentyűkoptatás... :)

Egyébként lassan majd két hónap eltelt... A diéta még tart(ana), bár nem mondom, hogy a Mikulásos időszakban nem kóstoltam sütit, vagy valamelyik csemetén nem tett a számba egy kocka csokit...

Egyenlőre maradnék annál a ténynél, hogy vízszintes alvás van, nincs kellemetlen érzés és gyógyszerszedés ugye már a műtét óta. Persze ez sem tündérmese, mert azóta nem tudok - nem ismerek jobb szót rá - büfögni. Ez egy kissé aggaszt, mert ugye két lehetséges irány van, és nem tudom elképzelni a helyzetet mondjuk egy korsó sör után... Írni is akarok majd ezzel kapcsolatban a dokinak, de nem kapkodok vele. Elvileg karácsonyig kellene diétáznom, ami kevéssel több mint két hónap, de ez ad egy még nem telt el, ad kettő a kórházi lapon egyébként is három hónap szerepelt.

Szóval még türelem van... Amit viszont elrontok, az a kávé... Az elején odafigyeltem nagyon, hogy max. egy könnyű nagyon tejes bögrét (a kávéfüggőségem miatt ez volt "engedélyezve") igyak, de manapság megvan a délutáni is. Gyarló az ember...


UI: Ha valaki ír, annak szívesen válaszolok... de nem valószínű hogy kiírom a doki, illetve a kórház nevét, mivel sem felelősséget nem vállalnék az "írottakért" - nem vagyok orvos -, sem reklámozni nem akarom.

Gasztro megint

2013.11.11. 14:30 | Lopossumussa | 3 komment

Címkék: gyógyszer reflux gasztroenterológia rekeszsérv

UPDATE: Műtét után több mint három héttel szerencsére egyre könnyebben nyelek. A műtéti hegek szinte alig látszódnak. Alvás megy.


Egyébként érdekes volt, hogy a gasztrós doktor sem és a háziorvos sem "hallott a műtéti megoldásról", vagy javasolta azt. Ez mondjuk a háziorvosnak bocsánatos bűn, de egy szakorvosnál ebben az esetben több mint érdekes. Mikor kiderült a sérves dolog is rákérdeztem, de tartotta magát ahhoz hogy nem kell ide semmilyen műtét, és az "élethosszi" gyógyszeres kezelés a megoldás. Nem gyanúsítgatnék senkit, de a felírt gyógyszer egyébként OEP támogatásból egy ideje kiesett, szabad és teljes árú készítmény, ami kb. a tízszerese árban, a helyettesítő készítménynek. (Az is megérne egy misét, hogy a gyógyszertámogatás kontra orvoslátogató lobbi milyen hatásfokkal működik a beteg szempontjából, de erről gondolom vannak olvasnivalók itt ott...) Persze elvileg a legjobb orvosságot kaptam - csak győzzem fizetni, vagy kapjak mást a gyógyszerész ajánlására (valószínű, hogy ő kevésbé érdekelt abban,, hogy az olcsóbb készítményt adja el) amit meg az orvos szól le...

Egyébként találtam egy nagyon hasznos oldalt a refluxról, ahol a kezelési protokollt írják le:

Reflux Protokoll

Érdekes megnézni a műtéti indikáció részt... Mióta betegként van közöm a dologhoz, több emberrel találkoztam, akiknek a gyógyszeres kezelés mellett sem lett könnyebb sokkal az életük, köztük olyanok akiknek látható(!) rekeszsérvük volt, mégsem hallottak, vagy javasolták számukra a műtétet!

Egyébként a már megszűnő Telki Kórházban volt beárazott műtéti beavatkozás un. "reflux műtét" - nem volt nehéz rátalálni, mint ahogy külföldi oldalakat is átolvasni a neten a témában. Szóval így kerestem én is orvost, szerencsére találtam - sőt igazából nem is egyet.

Gasztroenterológia és ami odabent volt.

2013.11.05. 18:01 | Lopossumussa | 5 komment

Címkék: gyomortükrözés reflux gasztroszkópia gasztroenterológia

Jelentés: Így több mint 2 héttel a műtét után minden rendben. A kajálás (nyelés) azért nem 100-as még, de még amúgyis min 2 hónap diéta.

...

Valahol ott hagytam abba, hogy időpontom volt a gasztroenterológiára... Az első vizsgálat meg is volt, a doktornő a háziorvos gyanújának megfelelően diagnosztizálta a reflux-betegséget, felírt gyógyszert és berendelt egy gasztroszkópiára (gyomortükrözés) újabb pár hétre rá. Kérdéseimre sok választ nem kaptam - úgyis visszajövök, meg ez van... Lehet hogy az orvosok túlterheltek, de gondolom ilyenkor azért lehetne 1 percnél többet is egy betegre szánni - pláne ha közlik vele, valószínűleg valami baja van.

A vizsgálatig a gyógyszernek nagy hatása nem volt, a dolog újfent rosszabbodott kissé. A megjelölt napon hősiesen megjelentem újfent a rendelőben - remélve, hogy nem lesz a dolog olyan kellemetlen mint mondják. Aztán revideáltam az álláspontomat és de. - pont olyan szar mint mondják. Lehet hogy nem tart sokáig - 10 perc az egész, de az a tíz perc igen kellemetlen. Az ember arra gondol, hogy egy kis optika, egy kis világítás meg egy kis flexi cső manapság belefér egy hajszálvékony valamibe, de ez egy fél colos slag jellegű cső! Az elején nyeljek - mikor alig megy le az ember torkán, aztán meg ne nyeljek, mikor belelóg a gyomromba... Mindegy, viszonylag hamar túl van rajta az ember, szóval félősöknek is kibírható.

A vizsgálat egyértelműen un. GERD-et, reflux-betegséget rekeszsérvvel együtt állapított meg, plusz nyelőcsőfekélyt. Nem hangzott jól.

A vizsgálat után doktornő arról tájékoztatott címszavakban, hogy:

  1. A reflux életem végéig megmarad
  2. Szedjem a gyógyszert tovább - annak ellenére, hogy hatástalannak tűnt.
  3. A rekeszizomsérvvel nincs teendő, csak akkor műtik ha kizáródik, vagy a mérete túl nagy (Mihez képest?!?)


Mintát is vettek - helicobacterre. Annak eredményéről pár hét múlva ha visszajövök tájékoztatnak. A doktornő nem volt túl informatív - persze lehet hogy ez amúgyis rutin, meg minek kérdezget ez a k. (kedves, vagy egyéb behelyettesíthető) beteg. Mindenesetre éreztette velem, hogy nincs egyéb lehetőség, ne is kérdezgessem. a gyógyszeren kívül más megoldás nincs.

UPDATE: Megvolt a műtét!

2013.10.20. 14:20 | Lopossumussa | 2 komment

Címkék: műtét ébredés altatás reflux

Elébe vágva a dolgoknak, megírom, hogy megvolt a műtét. A megadott időben jelentkeztem az intézmény emeletén, megkaptam a szobám, aztán egy másik szobát, ami azért jobb volt mint az előtte lévő...mindezt azért, mert hülyén vette volna ki magát, ha össze kell fektetni valakivel, aki azért jött mert a mellméretével volt elégedetlen. Ez adott némi vicces kockázatot a dolognak, mivel a betegek összekeveredése esetén - és már volt ilyen a világtörténelemben - műtött gyomor helyett, jobb mellekkel jöhettem volna haza, és ez heteroszexuális férfi lévén nem vált volna az előnyömre. :)

Lényeg, hogy kisebb nehézségek árán, sikeresen átestem a reflux műtéten. Kissé tovább tartott, mint tervezték, pár anatómiai nehézség miatt majdnem felvágtak, de szerencsére maradtak a laparoszkópos megoldásnál. Ébredni nem volt egy élmény, meg az első este, másnap sem volt a legfényesebb a dolog, de azért javulgat minden. Elvben ez egy kevéssé invazív beavatkozás, hamar felállhat belőle az ember, szóval lábadozom hősiesen. Az elején a szédülés, hányinger volt a legnehezebb, ami az altatás velejárója, később az első kortyok, majd falatok után a büfögéssel kapcsolatos elvben lehetetlen feladatok. A doki jelezte, hogy hányni, büfögni esélytelen leszek egy ideig. Levegőt lehetőleg ne nyeljek... Basszus, sosem gondoltam volna, hogy az ember ennyi levegőt nyel. Így három nap elteltével is kínszenvedve küldök le bármit úgy, hogy ne maradjon levegő a falatban. Persze minden pépesen...

A laparoszkópos műtét egyébként egy piszkosul jó dolog. Emlékszem a gyermekkori vakbélműtétemre, milyen volt felülni, meg kelni, pedig igen ifjú és lendületes voltam akkor, most meg már messze nem annyira, de maga a seb(ek), alig-alig érződnek. Másnap viszonylag könnyen ment a felkelés, most meg már ez a része szinte nem zavar.

A műtét egyébként siker. A másnapi nyeletéses vizsgálaton a reflux nem volt kimutatható. (Van némi fel nem használt "Rabeman"-om nem kell valakinek?) A vizsgálat egyébként így másnap nem volt egy élmény, pedig székben toltak oda-vissza, a gépben meg csak kapaszkodni kellett... De azt a borzalmas kontrasztanyagot lenyelni...pedig bírom a medvecukrot...hát az igen hányingert keltő. A vizsgálat után viszont kivették a műtéten bennem hagyott elvezetést (dunsztom sincs mi a neve, az egyik sebből ment egy tasakba...) és elkezdhettem inni - ami viszont igen kellenes volt, a maradék dolgok dacára. A kórházi tea márpedig nem rossz.

Kezdetben.

2013.10.16. 12:36 | Lopossumussa | Szólj hozzá!

Címkék: fájdalom háziorvos reflux kezdetben

Valamikor tavaly decemberben kezdődött a dolog, legalábbis azon kívül, hogy az embernek előfordul hogy sok a sava - kapjál be némi szódabikarbónát -, vagy időnkét érez némi mellkasi fájdalmat. Nálam ez utóbbival indult, egy elég húzós lapockatáji görccsel, ami úgy másfél napig kínzott. Majd elmúlt ugyan, de maradt utána némi rossz érzés. Nem mondom, hogy nem lehetett élni vele, vagy gátolt a munkában, családozásban, de ott volt folyamatosan.

Aztán némileg romlott a helyzet. Kicsit jobban fájt. Éjszaka meg "valami" marta a torkom, így a párom unszolására elmentem a háziorvoshoz, aki pár szó után felemlegette a refluxot,  és felírt egy protonpumpagátlót - a fiam mondta is , hogy milyen jó neve van, majdnem olyan mint a protontorpedó, vagy az ionágyú -, de sajnos nem voltam beljebb vele. Mi a jófene az a reflux és miért, meg honnan lett nekem?!?

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy világ életemben utáltam a gyógyszereket, és lehetőség szerint kerültem mint a tüzet. Fejfájás, bármi más esetén inkább szenvedtem , mint bevettem volna valamit. Szóval lehet, hogy ellenplacebó alapon, de az első gyógyszer annyira nem vált be. Persze kaptam beutalót a gasztroenterológiára is. 30 nap, és még szerencsés vagyok, hogy ilyen gyorsan bejutottam.

Közben persze googli a tünetekre, a refluxra meg mindenre - mivel manapság az ember igyekszik felkészülten menni orvoshoz...

Előszó...

2013.10.15. 14:31 | Lopossumussa | Szólj hozzá!

Címkék: vélemény indulás indok

Üdv minden érdeklődőnek, aki emberi, baráti, orvosi esetleg hasonló szenvedő alanyként ilyen olyan okból belebotlik ezen sorokba...

A blog alapvetően a saját rekeszizomsérvvel társult reflux betegségem miatti egészségügyben töltött tapasztalataimat igyekszik bemutatni. Nem célom megbántani senkit, ezért helyszín illetve személyek tekintetében mindent megváltoztatok. Ha esetleg becsúszna mégis valami összefüggés, amiből sejthetőek lennének a résztvevők, előre szólok, hogy itt minden magánvélemény. Orvosi képzettségem nincs - ami van az gúgli alapú.

Kezdetben jelzem, hogy a leírtak személyes tapasztalatot tükröznek (fognak tükrözni), több helyen sarkítva, kissé kifigurázva, mivel adott helyzetben úgy élem, illetve éltem meg a szituációkat. Például: Lehet, hogy az EKG-t végző - valószínűleg asszisztens - hölgyet zordabbnak írom mint egyébként lenne, sőt lehet hogy a világ legaranyosabb nagymamája, és ha szóltunk volna egymáshoz jóban is lennénk, de akkor is úgy tette rám a tappancsokat, majd úgy is szedte le, mintha miattam kellett volna aznap korábban kelni.

Az alábbi posztok megírására az sarkall, hogy nem találtam olyan összefoglalót, ahol elejétől a végéig követhető lett volna egy hasonló cipőben járó sorstárs küzdelme... Persze volt ilyen olyan fórum, ezer bejegyzéssel, feltett kérdés válaszokkal, videódoki üzenete, webbeteg és hasonló oldalakon az orvos tanácsa, de általában vagy a vége, vagy az eleje hiányzott a dolognak.

A bejegyzések időrendben lesznek, igyekszem kellően röviden leírni a dolgokat - lesz rá időm, mivel nemsokára megműtenek, a lábadozás közben meg lesz időm - ha lesz kedvem  - írni.

Szóval a következő néhány hétben, némi szünettel közbeiktatva próbálok hiányt pótolni...

süti beállítások módosítása