Telik az idő. Mondanám, hogy minden rendben van, de ez azért erős túlzás lenne. Kissé eleresztettem magam már karácsony előtt - mint írtam az előző posztban - így jól meg is jártam. Rendesen puffadtam, meg a gyomrommal sem volt minden rendben, így felhívtam a dokit, amellett, hogy kellemes ünnepeket kívánjak panaszkodjak is egy kicsit. Nem örültem annak, amit mondott...
1. Panaszkodtam a büfögés hiányára, de így jártam. Nekem nem rémlik, hogy ez előkerült volna a műtét előtt, de most nagyon úgy hangzott, hogy nem fogok tudni rendesen kajálni egy arab vendéglőben, mert csúful nézne rám a szakács, ha nem böffentem el magam, márpedig az nem megy. Pont. Soha. Lehet hogy esetleg majd lesz egy kicsi...apró, de szokjak hozzá a gondolathoz: A 1,5 éves lányom legyőzne büfiversenyben.
2. Az hogy szarul van a gyomrom, pech. Majd elmúlik. Toljam tovább a diétát, meg egyébként is ő nem azt mondta, hogy karácsonykor zabálhatok, hanem hogy ehetek a menüből - ebben mondjuk igaza van, tényleg ezt mondta, én meg már lelazultam a diétáról kissé.
Szóval az lett a vége, hogy karácsonyra visszaálltam a diétára, és a halászlé, bejgli, székelykáposzta háromszögben nem tudtam elveszni. Irigykedve néztem a családtagokat. Viszont a gyomrom jobb lett. Valamit valamiért.
A sörről meg majd alkalmasint átszokom a borra, meg a rövidre...
És BÚÉK!
(Sajnos a szilveszteri bulin a sör, a pezsgő és minden ami szénsavas kimaradt...mondjuk az alkohol is nagyjából...)